Nem is értettem, mi a csudának olvasok a BKV-n, abban az egy óra
"utazás énidőmben" egy olyan könyvet, ami nem elviszi a gondolataimat
az autizmusról ahelyett, hogy könnyed kis lányregényt forgatnék. Úgyhogy bőgtem
a 34-es buszon, nagyokat nevettem a békásmegyeri HÉV-en, reménykedtem a
134-esre várva. Végre úgy éreztem, van egy ember, aki ismer, aki nem néz
hülyének, aki megért, akinek van egy csodálatos fia, aki olyan bölcs, hogy már
nem is földi lény, és akivel a köztük lévő kapocs mintát és erőt ad nekem még
nagyon sokáig. Terápiás könyvet írtál, köszönöm! Bobák Enikő, az olvasó
"Van benne
gyengédség és erő, és jó az egyensúly, ezért különleges élmény olvasni. Nem
szakirodalom és nem rétegkönyv, de hiteles a végletekig, hiszen minden a
szereplőkkel történt. Sosem gondoltam volna, hogy egy könyv egyik
legszebb-legfájóbb epizódját, érzelmi csúcspontját ott találom, ahol a
szereplők egy "egyszerű" fogtömésre várnak, mert nekik ez minimum 12
óra....., és azt sem gondoltam, hogy egy sajátos nevelési igényű gyerekhez tíz
gyereknyi türelem kell. És a címe is telitalálat: Azt beszéltük meg, hogy
boldog leszel.." Tafferner Tamás, az olvasó
Élet az autizmus
galaxison" a könyv, aminek faltam a sorait! Volt nap, amikor
igazságtalannak tartottam, hogy én CSAK egy átlagos FÖLD-LAKÓ vagyok, földi
gondokkal küzdő utódokkal. Annyira hitelesek Ildikó történetei, hogy szinte
vele együtt küszködtem, szorongtam, örültem, szerettem Gergőt. Valahogy én is
az anyjává váltam olvasás közben, de tudtam, amikor elérek az utolsó oldalhoz,
egy mozdulattal elhagyhatom a galaxisukat, míg ő(k) soha. Rácz Rita Cecília, az
olvasó
created with
Website Builder Software .